Érdekes így megérkezni a nyárból a télbe. Nem is érti az ember, miért nem maradt ott! De már késő, újra munka.

Persze 1 csomóan kérdezgetik, mi volt, hogy volt én meg mesélek. El is határozom pár nap alatt, hogy majd írok blogot és ott elolvassák. Az írásig még eltelik vagy 2 hónap.

Még az elutazás előtt találtam a neten golfozási lehetőséget. Ez havi 1 alkalommal klubnap  oktatással, gyakorlással, barátkozással. Gyorsan jelentkeztem is, hogy el ne felejtkezzek erről a nagy utazás miatt.

Hazaérve már csak ki kellett várni március végét, az első összejövetelt. Addig is kivettem a könyvtárból és elolvastam 1-2 könyvet a témában, legalább nem felejtek olyan gyorsan. Otthon nem gyakoroltam a szvinget a partvissal így üvegkárok nem jelentkeztek. Még Tunéziában mesélte az egyik fiú, hogy már legallyazott néhány dolgot a lakásban, pl. a csillárt.

Eltelt az 1 hét és indulni kellett haza. A reptérre menet a buszon az idegenvezető elmondta, hogy nem lehet kivinni az országból a helyi pénzt, ezért a reptéren vissza kell váltani vagy elkölteni. Így hát a maradék aprót eldorbézoltuk: én spec hűtőmágnest vettem, tevéset.

És miután becsekkoltunk kiderült, hogy úgy 3 órát késni fog a gépünk (és még vagy 3 gép).

Az eléggé zsúfolt tranzitban próbáltuk eltölteni az időt. Rögtön rájöttünk, hogy bár nem volt sok TND nálunk, hiba volt elkölteni (az idegenvezetői útmutatás ellenére). Erre bőven ráértünk volna a tranzit büféjében és boltjaiban. Így aztán horror áron ittunk 2 sört euróért.

Végül is hazaértünk és kicsit sajnáltam azokat, akik most indulnak nyaralni 3 órás késéssel :(

Mindent összevetve remekül telt a hét: kellemes idő, jó fej társaság és még egy kicsit kipróbáltam a golfot is.

Az úton készült képeket feltöltöttem az Indafotóra.

Utolsó nap átmentünk 1 másik pályára: Flamingo Golf Course, egész közel Monastirhoz. Az előző pálya is szép volt, de ez egész más jellegű. A szokásos taxi karavánnal felkapaszkodtunk 1 dombra, ahol az olajfák kötött rejtőzött a klubház. Először gyakoroltunk az egyik putting green-en, utána rendeztünk 1 kis chip-putt versenyt. Meglepő módon a csapat élmezőnyében végeztem.

Utána átmentünk a driving range-re. A többszintű elütő a meredek domboldalban van kiképezve. Itt még ha rövidet is üt, olyan soká ér le a labda, mintha 200m-t repült volna. A kilátás pazar.

Ebéd után elkísértem a társaság egyik felét, akik a pálya első 9 szakaszán játszottak. Vezető beosztásba kerültem, vihettem a golfautóval a bag-eket.

Az első elütő a dombtetőn volt. Az első ütésnél vesztettünk néhány labdát és utánik leereszkedtünk közel a tengerszintre. Nekem spec ez volt a legnehezebb egész nap, mivel 1 meredek lejtő alján kellett hajtűkanyart bevennem salakos úton: feltalálták a terep gokartot. De mindenki megúszta (beleértve a felszerelést).

Viszonylag jó tempóban haladtunk a harmadik green-ig – eltekintve némi botanikai elmélyüléstől, amit a bozótosban ejtetünk meg – ahol olyat láttunk, amitől át kellett gondolnunk, mennyire is fontos a fairway-en maradni. Előre közlöm a végeredményt: nagyon. A green-en ugyanis 1 méretes kígyó napozott. Nem volt 1 kifejlett anakonda, de úgy fél méter megvolt. Nem volt nálam a kis kígyó határozóm, de hogy nem sikló volt, az fix.

Nem nagyon zavartatta magát miattunk, nem mozdult, amíg a többiek puttoltak, sziesztázott tovább. Sejtettem, hogy játék közben érdekes flórát és faunát látok (városi gyerek vagyok), de nem akartam a helyi biotop minden élőlényével megismerkedni feltétlenül. Tovább indultunk, de többen úgy gondolták, hogy az elveszett labdák megtalálása a cserjésben annyira nem lesz fontos.

A 4. green már újra a domboldalban volt, ami nem könnyítette meg a gurítást. Még a gyakorláskor tapasztaltam, hogy a legnehezebb lejtőn lefelé gurítani. Nem könnyű kiszámolni, mennyit ad hozzá az ütés sebességéhez a lejtő. (A képen a 4. szakasz az 5-ös elütő felől)

 Az 5. elütő már újra a dombtetőn volt. Innentől a pálya jobb oldalán gyakorlatilag szakadék, a bal oldalán olajfa liget volt. Egyikbe sem tanácsos betalálni. A pálya igen változatos a domborzatot és akadályokat tekintve. Néhány jól elhelyezett homokbunker, tavak és szakadékok nehezítik a játékot. A 6. és 8. lyuk elhelyezkedése volt a legregényesebb. Pontosan kellett a green-t eltalálni, mert tó, szakadék és homokbunker szegélyezte. Volt néhány izgalmas pillanat és szép megoldás. Látszott, hogy alaposan át kell gondolni az ütések hosszát és helyét. Bár sajnos nem mindig  sikerül oda ütni, ahová optimális lenne (és most roppant udvariasan fogalmaztam).

Bár a pálya felét a golfautón tettem meg, elfáradtam a végére. Kellemes 20-22 fok, napsütés, tengeri levegő, semmi havaseső, kipugógáz.

1ik délután körül néztünk Sousse belvárosában is: ez itt ugye főképp a bazárt jelenti.

Szűk utcák, kis üzletek egymás hegyén-hátán, hangos árusok. A választék 1 része ugyan az, mint tavaly ősszel Albániában a piacon. Ez, ugye a globalizáció :( Lehet soppingolni rogyásig.

Mi inkább még az óváros falán belül, de a bazáron kívül sétálgattunk. Ami nekem a legjobban tetszett, az a Dar Essid múzeum - egy gazdag kereskedő háza - volt. Úgy keveredtünk ide, hogy vmi mást kerestünk és megkérdeztem egy öregurat, akinek törött volt a szemüvege. Mondta, hogy megmutatja, de tud jobbat is. Ez volt a múzeum. Sűrű elnézéseket kért, hogy nem beszél túl jól angolul (nálam jobban beszélt), a francia jobban megy neki. Azt mondta, hogy régész volt. Felfedte az okát, hogy miért kék színűek az ajtók és ablakok: ezt a színt nem szeretik a moszkitók és nem repülnek be. Tartott is 1 kis idegenvezetést nekünk (a végén persze szemrebbenés nélkül tartotta a markát tetemes borravalóért). Végigmutatta az egész házat a berendezéssel 1ütt. Mesélt a szokásokról is, hogy éltek a házban és még az esküvőről is. Ami elképesztő volt, az az, hogy a korabeli menyasszonyokat 8 órán át szépítették és öltöztették az esküvő előtt, aminek (mármint az előkészületnek) fő helyszíne a folyó vízzel (egy patak vize volt bevezetve) felszerelt fürdőszoba volt. És ugye eztán jött az események java!

Felmentünk az emeletre és a tetőre is. A ház tetején egy kávézó van remek kilátással.

Akkor folytatom a februári élménybeszámolót Tunéziából.

Délutánonként visszafelé a szállodába mindig kicsit többe került a taxi, mint reggel a pályára. Nyilván abból indultak ki a sofőrök, hogy nem akarunk gyalog menni vagy 20km-t. De végül visszaérkeztünk. Mivel én nem ettem a Palm Links büféjében (a pizza a többiek szerint borzalmas, de a többi dolog nem rossz), ezért kis séta a kikötőben és a tengerparton, szendvics, sör (többnyire alkoholmentesnek bizonyult, ami kicsit gáz).

 A Palm Links terasza, elötte a putting green és az 1. elütő

Port el Kantaoui: facsart narancs és alkoholmentes sör vételező hely

Utána fürdés a szálloda medencéjében. Így februárban hiába van jó meleg a napon a tenger még hideg. Persze akadt néhány Északi tengerhez szokott német nyugdíjas, aki bemerészkedett a vízbe. Apropó nyugdíjas: a golfpályák közönségét is többségben ők teszik ki. Gyakorolni nem nagyon láttam őket, de a pályán sokan vannak.

Este vacsora után a szállodában van vmilyen zenés-táncos műsor. Ha ez nem jön be, akkor vannak bárok, ott is lehet üldögélni. Meg lehet beszélni a délutáni játék tapasztalatait, el lehet tervezni a másnapi programot. Vagy sétálni a kikötőben és a tengerparton. Bár 9 körül már kicsit hűvös van, de rengeteg a csillag, csapkodnak a hullámok és remekül látszanak Sousse fényei. Határozottan jobb, mint a 3-as metró hazafelé ilyenkor.

Szombaton nem sokkal 1 előtt értem ki a pályára. Nem gyenge látvány fogadott! Kocsik végeláthatatlan sorokban. Bent fieszta hangulat, kavalkád. Nekifutásból gratulálok a szervezőknek amit illő szerénységgel fogadnak. Elindulok körbe, köszöngetek az ismerősöknek. A légvárak után jön a konyha ahol rögtön 1 nyárson forgó malacba botlok. A tűzön csak éppen 1 kicsivel lehet melegebb, mint a napon… A sátorban ebédelő emberek. Semmi diétás, minden megbízható házias kivitelben. Egy zenekar népzenét játszik hozzá – remekül. Ez után jön a vital tanácsadás és testzsírmérés :)

És ezek mögött áll a terepjáró a 9-es lyuknál, ami a hole in one különdíja. Sajnos ma senki nem vitte el…

Van még kaszinó, koktélbár és aerobik, a kicsik bemutatója, profik bemutatója és még ki tudja mi. Az elütő mindkét szintjén folyamatosan gyakorolnak és folyik az érdeklődőknek szóló golfoktatás óránként 12 újonccal este 7-ig. Érdeklődő lenne még, de ennél többre ma nincs lehetőség.

Nekem a legaranyosabb jelenet a kicsik bemutatóján volt. A sor elején állt 1 egészen apró fiatal versenyző (még 5 éves sem lehet így ránézésre). A papája teszi elé a labdákat és ő óramű pontossággal üt. Jön a range labdákat begyűjtő kocsi és persze rögtön elkezd arra célozni és ettől rögtön úgy 10m-rel hosszabbakat üt. Ahogy halad el előtte keresztben a kocsi, úgy fordul utána teljesen szabályosan és találja el sorozatban. Becs szó, még a kocsi sebességét is belekalkulálja!

Később a kaszinóban éppen ott, annál a pörgetésnél vesztem el az utolsó zsetonjaimat, ahol mellettem a 13-mal nyernek 252-t. Mivel ezt nem tudja senki túlszárnyalni, a sikeres játékos wellness és golf hétvégét nyert. Csak 10 centire voltam tőle…

5-kor kezdem az önkéntes műszakomat a recepciós sátorban. Ott van velünk a verseny későbbi győztese is, aki a hajnali első flight-ban indult 5 órakor. Még vagy 10 versenyző érkezik, akik szinte kivétel nélkül egy másik versenyről jönnek, de ezen a jótékonysági kupán is elindulnak az összesen 115 induló között.

Egyikük meséli, hogy vki hole in one-t ütött ugyan azon a szakaszon, ahol a múlt héten  Rakács György, aki ezért egy Mercedes CLC-t kapott. Az ilyen ütés nagyon ritka és ez az ismétlődés szerintem matematikailag elhanyagolható valószínűségű.

A műszak után gyakorolom kicsit én is a swing-et. És megtáltosodom: magamhoz képest óriásit javulok, ütök jó néhány 80m-est. Ez még sosem sikerült! Próbálok rájönni, mitől bokrosodtam így meg: a délutáni pohár bortól vagy a császármorzsától?

Este fél 10-kor értek be az utolsó versenyzők, de én már 9-kor elindultam haza eltikkadva.

Nem éppen a legérdekfeszítőbb címet bírtam kiizzadni magamból ehhez a poszthoz.

Használok itt 1 csomó golf szakkifejezést amiről már ugye van több-kevesebb fogalmam, de talán nem mindenki van így vele. Úgy fél éve nekem is kínai lett volna, pedig angol (ez nem volt éppen hatalmas poén).

Elkezdtem írni 1 kis kifejezés magyarázatot a blogban szereplő golfozó szakszavakból. A tudomány mai állása szerint a játék skót eredetű de keletkezése ködbe vész (hehe). A golf Mekkájának St.Andrews-t tartják.
Így a használatos szakkifejezések döntő többsége angol, elég kevés az, ami magyarul is meghonosodott.

Szó és kifejezés magyarázat itt bővül folyamatosan.

Barkácsoltam jobb oldalra 1 dobozt, ahol a fenti link állandóan elérhető lesz ha vkinek szüksége lenne rá menet közben.

Gyakoroltunk szorgalmasan tovább. Általában 10-től úgy fél 1-ig. A többieknek egyre jobban ment a dolog, nekem egyre rosszabban. Illetve a puttolásban nem voltam annyira béna. Ennek talán az is az oka, hogy nem annyira összetett a mozdulat, mint a többi ütésben és a szögekkel és távolságokkal is viszonylag jól elboldogulok.

1ik délután elkísértük a többieket a pályára. Azért az sem árt, ha esetleg vha odáig fejlődnék (ami még mission impossibile), hogy pályára jutok, hogy tudom, mit kell csinálni.

Először is ki kell fizetni a green fee-t (mindenkinek, aki játszik a flight-ban) aztán megvárni az indulási időnket. Közben át lehet tanulmányozni a scorecard-on a pálya elhelyezkedését, a szakaszok hosszát és nehézségét. Gondoljuk ki, hogy akarunk játszani az adott szakaszon. Felcihelődve ki kell választani a nekünk való elütőt: úgy általában fehér-profi, sárga-férfiak, piros-nők, kék-junior/senior. Válasszunk labdát és ütőt és mehet a drive. Sokat segít, ha megjegyezzük, hol ért talajt a labdánk. Ha mindenki elütött, meg kell indulni szaporán a labdák után. Mindig az üt, akinek a labdája a legtávolabb van a lyuktól. Minden ütésnél ki kell választani a megfelelő ütőt és ütésfajtát. Ha mindenki beletalált a lyukba, mehetünk a következő szakaszra. Az ütésszámot jegyezzük fel a kártyánkra.

Ez így nem tűnik sem nehéznek, sem különösebben izgalmasnak. De élőben! Az ütés nem mindig (megkockáztatom, eleinte soha) nem oda megy, ahova akarjuk sem irányban, sem távolságban. És már az is öröm, ha a labda a fairway-en marad, nem kell a susnyákban keresgélni. Merthogy gyakran keresgélni kell majd, az tuti. Az ütőválasztás sem olyan 1xű. Néha azt sem lehet könnyen eldönteni, kinek kell ütni.

És persze van 1 csomó szabály, amit még be kell tartani.

Így elsőre csak 3 szakaszt kísértünk végig a 9-ből, de már erről is vagy fél órát tudtam mesélni a barátomnak este.

Jó lesz ez: szórakozunk!