Utolsó nap átmentünk 1 másik pályára: Flamingo Golf Course, egész közel Monastirhoz. Az előző pálya is szép volt, de ez egész más jellegű. A szokásos taxi karavánnal felkapaszkodtunk 1 dombra, ahol az olajfák kötött rejtőzött a klubház. Először gyakoroltunk az egyik putting green-en, utána rendeztünk 1 kis chip-putt versenyt. Meglepő módon a csapat élmezőnyében végeztem.

Utána átmentünk a driving range-re. A többszintű elütő a meredek domboldalban van kiképezve. Itt még ha rövidet is üt, olyan soká ér le a labda, mintha 200m-t repült volna. A kilátás pazar.

Ebéd után elkísértem a társaság egyik felét, akik a pálya első 9 szakaszán játszottak. Vezető beosztásba kerültem, vihettem a golfautóval a bag-eket.

Az első elütő a dombtetőn volt. Az első ütésnél vesztettünk néhány labdát és utánik leereszkedtünk közel a tengerszintre. Nekem spec ez volt a legnehezebb egész nap, mivel 1 meredek lejtő alján kellett hajtűkanyart bevennem salakos úton: feltalálták a terep gokartot. De mindenki megúszta (beleértve a felszerelést).

Viszonylag jó tempóban haladtunk a harmadik green-ig – eltekintve némi botanikai elmélyüléstől, amit a bozótosban ejtetünk meg – ahol olyat láttunk, amitől át kellett gondolnunk, mennyire is fontos a fairway-en maradni. Előre közlöm a végeredményt: nagyon. A green-en ugyanis 1 méretes kígyó napozott. Nem volt 1 kifejlett anakonda, de úgy fél méter megvolt. Nem volt nálam a kis kígyó határozóm, de hogy nem sikló volt, az fix.

Nem nagyon zavartatta magát miattunk, nem mozdult, amíg a többiek puttoltak, sziesztázott tovább. Sejtettem, hogy játék közben érdekes flórát és faunát látok (városi gyerek vagyok), de nem akartam a helyi biotop minden élőlényével megismerkedni feltétlenül. Tovább indultunk, de többen úgy gondolták, hogy az elveszett labdák megtalálása a cserjésben annyira nem lesz fontos.

A 4. green már újra a domboldalban volt, ami nem könnyítette meg a gurítást. Még a gyakorláskor tapasztaltam, hogy a legnehezebb lejtőn lefelé gurítani. Nem könnyű kiszámolni, mennyit ad hozzá az ütés sebességéhez a lejtő. (A képen a 4. szakasz az 5-ös elütő felől)

 Az 5. elütő már újra a dombtetőn volt. Innentől a pálya jobb oldalán gyakorlatilag szakadék, a bal oldalán olajfa liget volt. Egyikbe sem tanácsos betalálni. A pálya igen változatos a domborzatot és akadályokat tekintve. Néhány jól elhelyezett homokbunker, tavak és szakadékok nehezítik a játékot. A 6. és 8. lyuk elhelyezkedése volt a legregényesebb. Pontosan kellett a green-t eltalálni, mert tó, szakadék és homokbunker szegélyezte. Volt néhány izgalmas pillanat és szép megoldás. Látszott, hogy alaposan át kell gondolni az ütések hosszát és helyét. Bár sajnos nem mindig  sikerül oda ütni, ahová optimális lenne (és most roppant udvariasan fogalmaztam).

Bár a pálya felét a golfautón tettem meg, elfáradtam a végére. Kellemes 20-22 fok, napsütés, tengeri levegő, semmi havaseső, kipugógáz.