A mi csoportunknak volt a legjobb a beosztása. Először láttuk a pályát, ami kedvet csinált, utána próbáltuk a swing-et, ami nagyon nehéz és a végén a putt-ot  ami biztosította a sikerélményt.

Átmentünk a gyakorló green-re. Ez az a rész, ahol a „végjátékot” lehet gyakorolni. Szenzációs zöld gyep, több lyukkal. Itt csak gurítani lehet a labdát. Más az ütő, más a fogás. Itt már folyik a csevegés ütögetés közben és gyűjtjük a pozitív élményeket. De arra is ráébredünk, hogy 30 centiről is lehet mellé gurítani. A TV-ben ez is sokkal 1xűbb.

De elég nagy számú találat biztosítható azzal a módszerrel, hogy jó közel áll az ember a lyukhoz és tutira betalál. Illetve még akkor sem mindig… A lyuk körüli rész 2m-ről még asztallap simaságúnak látszik de közelebbről kiderül: minimum a Gödöllői dombság.

Vacsora után a melegvízben találgatjuk, mikor múlik el az a sajgó érzés a tagjainkból.
Biztos vagyok benne, hogy jókat fogok mesélni első találkozásomról a golffal.

A leglátványosabb és legnehezebb ütéssel próbálkoztunk: a full swing-gel. Azt a légykergetést! A felületes szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy vadméhek támadtak ránk és jobb híján golfütőket használunk az elhessegetésükre. Ehhez a sporthoz kell humorérzék, szerintem. Először próbálkozol inkább kevesebb, mint több sikerrel, azután körülnézel lopva: király, másnak se megy jobban. Az oktató sorban odamegy mindenkihez, ad néhány jótanácsot és roppant udvariasan közli, hogy ne add fel, mert jó úton jársz. Ettől még elszántabban püfölöd a talajt és a levegőt felváltva. Legritkábban a labdát. Túl sok dologra kell figyelni egyszerre.

Mire megütöttem 10-12 labdát a kb. 30-ból (ez ugye ennél jóval több erőteljes lendítést jelent), már sajgott a hátam, a vállam, a tenyerem feltört. Edzettebb sporttársaknál ez kicsit később jelentkezik.

Vannak előtted táblák 50, 100, 150, 200 felirattal. Ez nem azt jelenti, hogy hányadik ütésre fogod ezeket eltalálni (jó is lenne 200-ra), hanem milyen messzire vannak. Nagyon messzire, még az 50m-es is. A labdák többsége 5m-en belül lepottyan, mintha megunta volna az életét. A maradékkal a tőlem jobbra és balra próbálkozók között keltek némi zavart. De az a 2-3, amelyik egyenesen előre ment és az 50-es tábla mögött landolt! Már láttam magam, amint egy csekket veszek át egy Tour győzelem után ;)

Újra elolvastam, mit írtam tegnap. Eddig egyedül vagyok ezzel :(
Az, hogy évek óta nem került ki a kezem alól más, mint árajánlat, szabályzat vagy reklamáció (és vidéke) - ezek is a lehető legrövidebben - nem tett igazán jót a stílusomnak (ha volt egyáltalán valaha).

Bükön a pályán tett kirándulás után jött a java. Körben állva 1 mező szélén néhány bemelegítő mozdulat után ütőt kaptunk a kezünkbe. Így közelről 5x veszélyesebbnek látszó szerszám, mint a bézbólütő. Ha mindenképpen választanom kéne, melyikkel vágjanak hátba, nem a hetes vasra szavaznék. Bemutatták a helyes ütőfogást. Pár perc múlva kiderült, nem lényegtelen dolog. És ez után szinte mindennel így volt, amit mutattak.

Sorba álltunk szépen 1-1 kupac labda mellé és rövid magyarázat és bemutató után megtettük első próbálkozásunkat a labda helyének megváltoztatására. 30-40 perc felhőtlen móka és kacagás kezdődött el! Nem tudom, kinek mi a legviccesebb azok közül a videók közül, amiken emberek néhány többé-kevésbé összetett mozgáselem elvégzése közben csinálnak komplett idiótát magukból, de ez, amit ott mi műveltünk simán dobogós lehetne nemzetközi mezőnyben! Nem hinném, hogy az átlagnál bénább volt a társaság (azóta már 2-3 alkalommal láttam hasonlót, sőt újra részt vettem benne), de 1 önmagában is vicces kísérlet meghússzorozva…

Tavaly ősszel egy szép napsütéses délben értünk Bükre a főnökömmel. Egyik partnerünk tartotta itt éves rendes összejövetelét. Könnyű büfé, utána a business meeting. A szokásos: mi volt, mi lesz... Utána a délutáni aktivitás: golf. Vacsora után fürdő. Mentünk átöltözni a céges logós golf pólóba (diszkréten jelezték, ha lehet, ne farmert vegyünk hozzá).

Érkezéskor nem is volt alkalmam körülnézni (szokás szerint az utolsó pillanatban érkeztünk), így most láttam meg a szokásosnál jóval nagyobb és szebb parkot a szálloda mögött. Erről kiderült ez a pálya. Mielőtt kipróbáltuk volna az ütéseket kis elektromos buszokkal körbevittek minket a pályán.

Na, itt rögtön szerencsém volt. Mivel előreengedtem mindenkit, nem jutott hely. Ezért 4-en lemaradók kaptunk két golfkocsit. És az urak udvariasan engedték, hogy kézbe vegyem az irányítást. 10 másodperc alatt rájöttem, hogy a kocsit nem rám méretezték. Csak az ülés peremére ülve értem el a kormányt és a pedálokat. Érdekesen reagál a motor a gázra és a fékre is. Ezzel együtt persze volt azért 1 kis szolid verseny :)

Amikor megláttam az első green-t, azt hittem, Skóciában vagyok. Emlékszem, úgy 20 éve pont így esett le az állam az ottani gyeptől.

Bár akkor még nem volt szilárd az elhatározás, de könnyen lehet, hogy mikor ráléptem a 2 centis fűre - ami olyan zöld volt, hogy eddig azt hittem, hogy a képeken fotoshoppal csinálták - dőlt el a dolog: alaposabban megismerkedem ezzel a dologgal.